„A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.” - William Shakespeare

Századokon át az emberek azt mondták amikor megmagyarázhatatlan vagy tragikus dolog történt velük, hogy démonok, ördögök művelték azokat. Aztán később boszorkányok, lidércek vagy küszöb alatt élő manók lettek a bajok okozói. A történetek mesékké szelídültek, melyek szájhagyomány útján más és más formában terjedtek az emberek közt, a valaha rettegést és félelmet kiváltó szavak pedig a köznyelv és a szólások részévé váltak. Ami egykor betegségeket okozó, gonosz démont, majd „testet evő, rágó” fekélyes sebekkel járó bőrbetegséget jelentett, az ma már csak olyankor kerül elő, amikor annyit mondunk, hogy „Egye meg a fene!”

Mi, a modern kor embere azt mondjuk, akik akkor éltek tudatlanok és babonásak voltak. De nekünk itt van a viselkedésünket, érzelmeinket megmagyarázó pszichológia, a természetfeletti jelenségekre pedig rendszerint a tudomány ad választ. Többé nem fogjuk rá az emberek megmagyarázhatatlannak vélt tetteit a démonokra, a hátborzongató jelenségeket pedig a természetfelettire. De talán nem kellene mindent a tudományok segítségével megmagyarázni.

Mi van, ha ennek okán vakok lettünk bizonyos dolgokra és azt hisszük egy démonra, hogy ember?

„A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.”

Talán, ha nem is mindegyik, de bizonyosan sokan járnak köztünk. Ez az állítás amilyen szürreális ép oly igaz is. Az Inferno szereplőinek pedig mindenképp. A poklot sokan, sokféle képpen ábrázolták már. Még annál is több megfogalmazása lehet, hogy kinek mit jelent a pokol.

Amikor nekifogtam az antológia alapjainak megírásához, emlékszem egy dolgot biztosan tudtam már az elején, hogy a történetek mindegyikét nagyon személyesre szeretném megírni. A főszereplők nem csak mesélnek magukról, hanem végig rángatják majd az olvasót saját kálváriájukon, feltárva ezzel saját, személyes poklukat.

Az Infernot, ha be kellene sorolni valamelyik műfajba, akkor talán, ami a legjobban illik rá az a misztikus-horror megnevezés. A természetfeletti és a mi világunk kapcsolata, az emberi elme és lélek mélységei és feltáratlan területe mindig is érdeklődéssel töltöttek el, szóval adta magát a helyzet, hogy ezeken a területeken mozogjanak a készülő mesék. 

Az Infernot egy antológia kötetnek szánom, hiszen mindegyik füzet az előzőtől független történetet mesél el, ám meghagyom magamnak azt a szabadságot, hogy egyes karaktereim esetleg feltűnjenek más füzetekben is. (Univerzum építés? -milyen szép is lenne)

A kötet első két története viszonylag hamar megfogalmazódott a fejemben. Röviden összefoglaltam, miről is szólnak majd a füzetek. Íme:

ALICE

Alice Lange nyomozó sorsa akkor pecsételődött meg igazán és végleg, amikor hat évvel ezelőtt egy balul elsült rajtaütés során szerzett sérülése olyannyira hatással volt, mint fizikai, mint lelki állapotára, hogy kénytelen volt felhagyni, az amúgy ígéretes nyomozói karrierjét. Ez volt az a pont, ahol elvesztette önmagát. Fájdalom, düh, csalódottság, tehetetlenség váltották fel az eddigi szilárd ambíciókat.

Alice Lange mára már kiégett, megkeseredett, alkoholista magánnyomozó, akit nemcsak azok a bűnök nyomasztanak, amik után kutat, hanem azok is, amiket ő követ el szinte nap mint nap.

A keserű állóvíz azonban fodrozódni látszik. Új megbízást rejtő gyűrött boríték érkezik, feltűnik egy titokzatos vörösruhás nő, egy kőangyalról szóló bizarr álom kezdi nyomasztani Alice eddig sem nyugodt éjszakáit, fekete kapucnis egyhelyben álló alakok jelennek meg az utcákon, megmagyarázhatatlan jelenségektől hangos a sajtó, zavarba ejtő hívás érkezik egy médiumtól... Úgy tűnik minden összefügg, de egy részlet sem illeszkedik egymáshoz. 

INNER ME

„Az életem nem épp olyan, amilyennek talán sokan hiszik. Azt gondolják, mindent megkaptam amire vágytam.  

Van egy mese egy királylányról, akinek a szerelme meghal a háborúban. A gonosz király leigázza a várost és beveszi a várat. Rátalál a királylányra és kényszeríti, hogy szeresse őt. Nemsokkal később a királylány gyermeket vár.

De kitől?

Ha a gonosz királytól várandós, úgy elveszejtené a gyermeket magával együtt. De ha a szerelme gyermekét hordja a szíve alatt, akkor ez az utolsó darab, mi megmaradt halott kedveséből. De, honnan is tudhatná?

Honnan tudhatnám?”

Izgalmas időszak ez az életemben, talán a legnagyobb válalkozás, amibe valaha belefogtam. Hogy hogyan is tervezem a megvalósítást azt egy következő írásomban olvashatjátok.